2016. március 31., csütörtök

Szentmiklósiak! Közvéleményt kutatunk...



Itt az alkalom, most elmondhatja! A Szentmiklósi Szivárgó blog kezdeményezésével, és Kunszentmiklós Város Önkormányzatának összefogásával közvélemény kutatást hirdettünk.

Előző cikkünkben már érintettük, hogy milyen fontos lépésre szántuk el magunkat, ugyanis a szolgáltató város kialakítása érdekében első lépésként, egy közvélemény kutatással szeretnénk tisztább képet kapni a városunk működéséről, a lakosság álláspontjáról, a fejlesztési irányzatok fontosságáról.



Városunkban ilyen kezdeményezésről eddig nem tudunk, ahol a cél, valóban a város polgárainak véleményének kikérése, megismerése lett volna.
Éppen ezért fontos számunkra, hogy minél többen éljenek a lehetőséggel, és kitöltsék kérdőívünket, ezért kérünk mindenkit, hogy azt a néhány percet szánják rá, és segítsék munkánkat! Köszönjük!

A kérdőív nagyobb méretben, IDE kattintva elérhető!



2016. március 30., szerda

Polgármester úrral egyeztettem



A mai napon megbeszélést folytattam városunk polgármesterével, Lesi Árpáddal, mégpedig a város fejlesztési lehetőségeiről. Bevallom elég sok mindent rázúdítottam, de szerintem ezt már megszokhatta tőlem…



Megbeszéltük, tudjuk, hogy a város elég szűkös keretből gazdálkodik, azt is tudjuk, hogy „fentről” sem minden esetben túl kegyesek manapság, mégis elmondhatjuk, hogy helyi ügyekben sokszor nem minden csak a pénz kérdése. Ezért határozott terveket is állítottunk.
Elmondta, hogy az aktív, ugyanakkor határozott álláspontot képviselő Szentmiklósi Szivárgónak azért örül, mert ezzel a város információáramlása sokat javulhat és erre nagy szükség is volt már.
A megbeszélésen kitértünk a helyi ügyek, az önkormányzat, és a vállalkozások helyzetére, valamint beszélgettünk a turizmusfejlesztésről is. Abban egyetértettünk, hogy innovatív gondolkodásra, és rugalmas városvezetésre, valamint partner vállalkozásokra lesz szükség.
A megbeszélés végére két dologban egyeztünk meg rövidtávon. Mégpedig, az egyik, hogy kéthetente három lakossági kérdésre válaszolni fog a Szivárgó felületén, amennyiben erre igény van.
Míg a másik, hogy <eddig példátlan módon> kérdezzük meg városunk polgárait a város működésével kapcsolatban.
Így hát hamarosan közvélemény kutatást hirdetünk, mely sikeressége esetén a lakosság álláspontja lesz kiolvasható, ehhez pedig mindenki segítségét fogjuk kérni. Készüljetek!

Addig pedig küldjétek meg a kérdéseiteket, hogy Polgármester úrral megválaszoltathassuk azokat:




Újra indult a kunszentmiklósi fórum



Ahogyan a  blog indulásakor ígértük, immáron újraindítottuk a kunszentmiklósi fórumot.

Sokan örülnek, sokan nem, de a város mindenképpen gazdagabb lesz egy közösségépítő kezdeményezéssel, mégpedig a helyi fórummal.
A fórum a régihez hasonlóan fog működni, azonban kérünk mindenkit, hogy személyeskedő, sértő, és egymást bántó megnyilatkoztatásait ne ezen az oldalon akarja világgá kürtölni, mert törölni fogjuk.
(A "törvényekről" bővebben a felhasználói szabályzatban olvashattok!)

Ezzel szemben lesz, illetve már van is lehetőség állást keresni-kínálni, pletykálkodni, hirdetni, valamint rendezvényeket, híreket megosztani másokkal.

Ezeket a következő pontokba szedtük:




A Fórum elérhető a szivargo.blogspot.hu oldalon a fórum gombra kattintással, vagy a http://szivargo.hungarianforum.com/ oldalon, ahol egy rövid regisztrációt követően már használható is az.

Jó szórakozást, és hasznos fórumozást kívánunk mindenkinek!


2016. március 29., kedd

Ez sem lesz már…



Szerintem nincs ember a városban, aki ne ismerte volna a központban a bicikliboltot. Abban is Jobbágy urat, aki a picike üzletével, mondhatjuk, hogy a városkép részévé vált.


Jártak hozzá helyből, és a környékről egyaránt. Jött oda mindenki, akinek a biciklivel, vagy a <főként veterán> motorral gondja akadt, és alkatrészre volt szüksége.
Sajnos a bicikliüzlettől elbúcsúzhatunk, ugyanis az imént láttam, hogy eladóvá vált.

Ezek után azon gondolkodtam, hogy milyen jó lenne, ha nem öregedne ki, és zárna be minden barátságos üzlet. Sőt tovább megyek, a városban kialakulna a főként vidékre jellemző apróbb kis üzletek világa. Olyanokra gondolok, mint szatócs, suszter, fazekas, fafaragó, könyvkötő, vagy egyéb más apró kis üzletek sokasága, mely amellett, hogy munkahelyeket teremtene, egyből a városképet is meghatározná. Ezek fontosak, ugyanis ezek mindenhol turista csalogatónak számítanak, de adózás szempontjából sem lenne elhanyagolható a létük. Igaz, ahhoz már náluk kellene vásárolnunk.

Mindenesetre a bicikliboltot sajnálom...


Mindenki csináljon még egy gyermeket!



Mindenki csináljon még egy gyermeket! – szólhatna a felkiáltás. Igen ám, de ennél sokkal több kell!




A minap a helyi Bakér mente újságban, dr. Horváth Laci barátom cikkét olvastam, melyben felhívja a figyelmet egy nagyon is létező problémára, mely szerint a lakosság lélekszáma folyamatosan csökken. Olyannyira, hogy szeretett városunk polgárainak száma, az elmúlt 14 röpke év alatt, a 9055-ről, 8334 főre csökkent. Ez szám szerint 8%-os csökkenést jelent. Ami borzasztó…
Arról is említést tesz a cikkében, hogy a környező települések lélekszáma is csökken ugyan, igaz, ott az átlag „csak” 5,6%. A környékünkön a sereghajtó Kunadacs, a maga 14%-os arányával, de mivel ez nem vigasztal minket, térjünk csak vissza a magunk hétszázhuszonegy fős csökkenéséhez, mert engem ez érdekel, még akkor is, ha a cikkben is megemlítik, hogy ez a csökkenés lassulni látszik.
Az elhalálozások általi lakosságcsökkenéssel most nem kívánunk foglalkozni és azt is tudom, nem lehet azt mondani, hogy csak ez lenne a probléma forrása, mégis a kérdést, most csak a fiatalság elvándorlásának oldaláról közelíteném meg.
Kérem szépen a következő kérdések merültek fel bennem, és mivel a kérdések ártatlanok, a válaszok pedig árulkodóak lehetnek, ezért fel is teszem őket, mindenki válaszolja meg azokat, a saját belátása szerint, a válaszok pedig beszéljenek helyettem.  Íme, a kérdések:
  • Tudom szép dolog a főtér, a csatorna, a gimnázium, de élhetőbb lett ettől a város? Vagy kérdezhetném úgy is, mit teszünk mi azért, hogy a fiatalok egy élhetőbb városban élhessenek, ezért pedig helyben maradjanak?  
  • Számíthat-e egy fiatal, aki vállalkozásra adja a fejét, az önkormányzatra, a helyi cégekre, a lakosságra, vagy inkább dafke másutt vásárolunk, másnál szolgáltatunk, csak neki se menjen jobban?
  • Az önkormányzat mennyire igyekszik a fiatalok igényeit szem előtt tartva dolgozni, egyáltalán érdekli-e a véleményük, mennyire támaszkodik arra? Informálódik-e arról?
  • Mire számíthat egy helyi fiatal, ha tehetséges? Egyáltalán az önkormányzat kutatja-e a tehetségeket valamilyen formában? (A Kiskunság szépe versenyt leszámítva. :) )
  • Mit tehet egy fiatal, ha építkezni nem tud, de mégis családot alapítana? Igénybe veheti az önkormányzati lakásokat, kap-e 1 forintért telket, mint számos más településen, vagy mily módon tudja, egyáltalán akarja-e a városvezetés segíteni, az ezzel a problémával küzdőket?
  • A rendezvényeken mennyire vesznek részt a helyi fiatalok?
  • És végül az utolsó kérdésem, a helyi közéletben, hány év az átlagéletkor?



Úgy gondolom, hogy az őszinte (!) válaszokból  mindenki kiolvashatja, milyen indíttatásból mennek el valójában a fiataljaink a városból.
Ne legyünk álszentek, tudjuk, hogy nem csak a helyi ügyekkel szembesülnek, nem csak annak okozata, amely alapján az elhatározást meghozzák. De igenis nagyon fontos kérdés az, hogy mi mivel igyekszünk segíteni az érvényesülésüket, pályájuk kezdetén. Ellopjuk a jövőjüket, vagy segítjük azt minden lehetséges eszközünkkel, kapcsolatunkkal. Itt pedig ez a kérdés, nem más.
Örömmel olvastam a Bakér mentében Laci sorait, mégpedig azért, mert vette a fáradtságot és érdekelte a kérdés: mi lesz holnap?
A mindenki csináljon még egy gyermeket! - jelmondat kissé bohó lehet, de igazi megoldást még az sem nyújthatna. Lehet, előbb orvosolni kellene a saját mentalitásunkat, csak azután lehet szó minden másról?
De mint ahogy a Horváth Laci, úgy: „Én sem tudom. Én is csak kérdezem…”



2016. március 24., csütörtök

Van olyan, hogy Miklósi jelenség?




Az elmúlt időszakban sokat gondolkodtam, hogy mit lehet kezdeni azzal a problémával, melyről nyugodtan kijelenthető, tipikusan Miklósi jelenség. Nos, arra jutottam, hogy körbeírom, ezzel felhívom rá a figyelmét, és innentől mindenki lelkiismeretére bízom, hogy mit kezd vele. Okul belőle, vagy egyik fülén be, a másikon pedig kiengedi.




Az ember <szinte mindig> maga dönti el, hogyan viszonyul embertársaihoz, elfogadja, átveri őket, vagy gyűlölködik velük szemben. Ez mondhatjuk, hogy egy hosszú, természetes folyamat következménye, mely a múltból épül az emberek jellemébe. Azonban itt nálunk valami egészen biztosan elromlott. Elég csak arra gondolnunk, hogy bárki, akivel beszélgetünk, a szemünkben mosolyog, azonban amint hátat fordítunk, azonnal „hátba szúr minket”. Megértem azt is, hogy nem egyszerű az élet <amiről mi is tehetünk, de erről majd később>, de ez akkor sem lehet indok. Mindenki lobbista, karrierista lett, ezért mindenki helyezkedik, mindenki versenyez. Értem én, de bármi áron? Ennyire fontos az a rohad pénz, hol marad az emberség?

Sajnos azt tapasztalom, hogy fent nevezett cseppet sem pozitív jellemvonásokkal lettünk az elmúlt évek során gazdagabbak.

Ezért pedig néhány kérdésen és az azokra adott válaszokon keresztül próbálom sugallni a megoldást.



Miért jó az irigység?

Az irigység nem jó. Attól, hogy irigykedünk, semmivel sem lesz több a zsebünkben. Ha pedig irigykedünk, azt vélhetőleg mindenki megérzi. Ha megérzi, akkor meg ne is csodálkozzunk, hogy nem lehet őszinte emberi kapcsolatunk vele.

Ezzel szemben megoldásként örülni kellene egymás sikerének. Ha valaki esetleg viszi valamire az életben, akkor abból pozitív példaként tanulnunk kellene, vagy esetleg a segítségével magunkat is helyzetbe hozni. Sokkal előrébb lehetnénk, de ezt már fel kellene tudni fogni.



Miért nem segítjük egymást?

Mert, bár tudjuk, hogy nem jó, mégis irigyek vagyunk. Ha pedig irigyek vagyunk valakire, akkor azt kerüljük, a lehető legkevesebb időt töltjük vele. Ami időt vele töltünk, az alatt is az érdekel minket, hogy megtudjuk, mire lehetünk majd még „irigyebbek” a jövőben.

Meg amúgy is miért segítenénk, nem akarunk neki még jobbat, akkor sem, ha így nekünk sem lesz jobb. Ez pedig végül vesztséget okoz, mind nekünk, mind a városunknak.



Mit tehetnénk?

Sajnos, ma már minden az átverésre, az ötletek összelopkodására épül. Az eszme ma már nem számít. Ez igaz a politikusokra is. Velük, sajnos nem igazán tudunk mit kezdeni, de mi egyszerű polgárok, segíthetnénk egymást, akkor sokkal előrébb lehetnénk. Gondoljunk csak bele, Spartacus óta tudjuk, hogy egységben az erő. Ezen felül minden mai kezdeményezés az összefogásra épül. (már a pályázatok is) Ezt még mi „konok kunok” sem kerülhetjük meg. Tehát előbb-utóbb muszáj lesz felismerni, és valamit lépni. Na, igen ám, de mit?

Összefogni. Együtt kezdeményezni, akár közös érdekből, közösen pályázni, vagy csak egymást segíteni, támogatni, egy barátságos, szerethető, élhető várost kialakítani. A fiataloknak életcélt és jövőképet adni. Az identitásunkat és becsületünket megőrizni. Enélkül elveszünk, a város elnéptelenedik…


Nem tudom, hogy csak nálunk vannak-e ezek a problémák, de <bárki, bármit mond itthon>, az biztos, azt tapasztalom, hogy bármerre is induljunk itthonról, 30 kilométerrel odébb, legyen szó akár szolgáltatásról, termelésről, jellemről, identitásról, vagy lokálpatriotizmusról, kicserélődik a világ (és akkor még nem is külföldre mentünk). Ezen kellene elgondolkodnunk.




Ha már itt járunk, akkor én a fiatalokra épülő, minden szempontból megújuló, szép új világra szavazok, hiszen ez mindannyiunk érdeke!

Folytatjuk...



Pixabay

2016. március 23., szerda

Széllel szemben - poénok és poémák



"Széllel szembe" - poénok és poémák

Jordán Tamás stand up estje




VARGA DOMOKOS ÁLTALÁNOS MŰVELŐDÉSI KÖZPONT

2016. április 10-én (vasárnap) 18.00 óra


Támogató jegyek, az ÁMK Könyvtár nyitva tartási idejében és az előadás napján a helyszínen vásárolhatók:

500,- és 1000,- Ft értékben!

Tel.: 76/351-344/15-ös mellék

Az est bevételét a könyvtár felnőtt szépirodalmi állományának bővítésére fordítják.

Szeretettel hívnak és várnak minden érdeklődőt!

Kép:soproni-szallas.hu


Bayer Zsolt Miklóson



Emlékszem, nem is olyan régen, egy szomszédos településre voltam hivatalos, ahol Bayer Zsolt tartott előadást. Ez olyannyira jó volt, hogy másnap egy kávézás erejéig beszélgettünk polgármester urunkkal, és mondtam neki, hogy jó lenne, ha meghívná Miklósra ő is. És, láss csodát!




2016. április 14-én (Csütörtökön) 17.00 órakor



Bayer Zsolt

író, publicista előadása lesz, a



Varga Domokos Általános Művelődési Központban!



A belépés ingyenes!


Fotó: origo, híraréna


2016. március 22., kedd

2016. március 23.-án véradás lesz Kunszentmiklóson


"Adományozz egészséget. Aki vért ad, életet ad!" - szlogennel véradást szervez a Magyar Vöröskereszt kunszentmiklósi szervezete.



A véradás helye:
Varga Domokos ÁMK
6090 Kunszentmiklós Damjanich u. 8.

A véradás ideje:
2016. március 23.
9:00 - 13:00 óráig

Bővebben: www.veradas.hu


Add tovább: Óvodai beíratás





Tisztelt Szülők!



Az óvodai beíratás időpontjai:

  • - 2016. április 21-én (csütörtök) 8:00 - 12:00 óráig
  • - 2016. április 22-én (péntek) 8:00 - 12:00 óráig
  • - 2016. április 25-én (hétfő) 13:00 - 17:00 óráig



Helyszíne: Varga Domokos ÁMK Titkársága




Kötelező az óvodai beíratás azok számára, akik 2016. augusztus 31-ig betöltik 3. életévüket!



Kérjük, az alábbi dokumentumokat vigyék magukkal:

  • - A gyermek és a szülő személyi azonosítóját, lakcím igazoló kártyáját.
  • - A gyermek születési anyakönyvi kivonatát.
  • - A gyermek TAJ számát.



Kedvezményes étkezés igénybevételéhez az alábbi iratokat szükséges bemutatni:

  • - Tartós betegségről igazolás (szakorvos igazolja)
  • - Igazolás, hogy három - vagy többgyermekes családban él a gyermek (a megállapított családi pótlék igazolja)
  • - Határozat a rendszeres gyermekvédelmi kedvezmény megállapításáról.
  • - Szülő/törvényes képviselő nyilatkozata arra vonatkozólag, hogy családjában az egy főre jutó havi jövedelem összege nem haladja meg a kötelező legkisebb munkabér személyi jövedelemadóval, munkavállalói, egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékkal csökkentett összegének 130%-át (2016-ban 95.960 ft)



Óvodai felvételi körzet: Kunszentmiklós város közigazgatási területe.



Kérjük osztani, hogy mindenkihez eljusson!

Miklósiak segítsetek Salga Kristófnak!


Egy kéréssel fordultak hozzánk, mégpedig egy kérdőív formájában szeretnék, ha egy-egy percet rá szánnánk Salga Kristóf tanulmányára, aki az ELTE Tanító- és Óvóképző Kar végzős tanító szakos hallgatója.




A szakdolgozata témája Kunszentmiklós jeles szülöttjének, Virágh Gedeonnak a bemutatása, majd annak a vizsgálata, hogy miképpen lehetne beépíteni a helyi tanmenetbe, mint helytörténet oktatása.

Ezért kérünk mindenkit, hogy aki egy tudja, az egyperces "adminisztrációval" segítse a munkáját!

A kérdőív teljesen anonim!





Bízunk benne, hogy segítettünk!

2016. március 19., szombat

Az Úr, csak ült és mosolygott!



2016. 03. 19.-én a kunszentmiklósi református templomban került megrendezésre az Omega Oratórium. Mely a Református egyház szervezésében, Kunszentmiklós város partnerségével valósult meg.



Az előzetes hangok, mely szerint „sok az ötezer forint” egy koncertért, szerencsére nem igazolódtak be, és mondhatjuk azt, a templom megtelt. Szentmiklós végre "megmozdult"! Aki pedig kifizette a jegy árát, az könnyen a Müpában (Művészetek Palotája-a szerk.) érezhette magát, ha másért nem a hangzás miatt.

Bevallom, hiszem az Istent, de nem vagyok egy nagy templomba járó, így nem tudom, hogy máskor mennyien szoktak megjelenni. Azonban most, teli volt, „nem is kicsit, nagyon”!

Pintér Gyula református lelkész eddigi munkássága nem ragadott magával, azonban ez, valami egészen elképesztő módon szimpatikus kezdeményezés volt, hiszen így nem csak hozzám, de sok, hozzám hasonlóhoz, fiatalhoz és öreghez egyaránt el tudta juttatni gondolatát, mely szerint a forradalom, lehet belső forradalom is, amit pedig a hittel nyerhetünk meg.

A megnyitó beszéde se hosszú, se rövid, míg tartalma abszolút elfogadható volt. Ez van-, egyben öröm volt érezni, ha valaki mer szakítani a hagyományokkal, és haladni a korral, annak elvárásaival. Pintér úr, ezúton is respect!


Na, de az est fénypontja az Omega, az valami egészen elképesztő volt. Miklóson ilyet én még soha nem hallottam. Az a hangzás, az valami egészen elképesztően jól szólt.
Hiába, na, a profizmus az profizmus. Lehet ezt ragozni, de nem érdemes. Sajnálhatja aki kihagyta!

Sokszor felnéztem, mert a lézer egyre csak figurákat rajzolt a mennyezetre, és egyszer egy ilyen felpillantásom alkalmával kereszteket láttam, melyről rögtön az jutott eszembe, hogy az Úr, látva ezt a sok embert a házában, az Úr asztala fölött a profi zenekart, és érezve azt a szeretetteljes hangulatot, mellyel mindenki kicsit visszarepülhetett az időben, biztosan csak ül és sanda mosollyal az arcán, azt gondolja,

„Na, végre, ezért érdemes volt!”



Még lehetőleg sok ilyet a városunkba! Köszönjük!







2016. március 17., csütörtök

Miklós, mint elzárt település?





Az elmúlóban lévő, valljuk be elég enyhe tél iszonyatos pusztítást végzett a közutjainkon. Most mégsem ezzel, hanem inkább ennek hatásával kívánunk foglalkozni.





Történt ugyanis, hogy Kecskemétre kellett mennünk, már csak azért is, mert orvosilag oda tartozunk, így nem mi döntöttünk a kirándulás mellett, hanem „előírták, beutaltak”. Ezzel még semmi baj nem is lenne, megértjük, hogy nincsen közelebb erre megfelelő „egészségműhely”. Azonban az oda vezető út első 10 kilométeres szakasza, az valami elképesztő. Az ember azt gondolná, hogy a Balkánon van, de még ott se 2016-ban, hanem mondjuk az 1970-es években. Iszonyatos.


 


Az útnak nincsen széle, a kátyúk, jelöletlenül (nem mintha az sokat segítene, a figyelemfelhíváson felül), nagy számban, szétszórtan, hevernek. Sok esetben ezek 20-30 centiméter mélységűek, de esetenként még mélyebbek is vannak közöttük.

Tisztában vagyunk vele, hogy a helyi önkormányzat, nincsen szerencsés helyzetben, és tudjuk azt is, hogy nincsen olyan lehetőség, ahol ne szólalna fel az érdekünkben. De! Az ilyen utak megszüntetése érdekében a lehető legmesszebb el kellene, hogy menjenek, mivel itt emberek életéről is szó lehet. Ezek a lyukak nem csupán rosszá teszik az utat, hanem ezek már komoly veszélyt jelenthetnek. Csak bízom benne, hogy nem kell valami tragédiának bekövetkeznie ahhoz, hogy Solton is észre vegyék a helyzetet.

Apropó Solt. Az illetékes vezető hölgy, a lakossági fórumon elmondta, hogy március 15.-e után indulnak az aszfaltkeverő üzemek, így kíváncsian várjuk, hogy mikor kezdődik meg a várva várt felújítási munka. Reményeink szerint március 16-án, de mivel ma 17.-e van, így bízunk benne, hogy majd ma!

Személy szerint két dolog érdekelne. Mikor lesz elfogadható utunk? - ez alap. Azon felül az is érdekel, hogy valaki felmérte-e azt a kárt, amit az okoz, hogy a rossz utakon nincsen kedve ide jönni senkinek? Tehát a forgalomkieséssel mi lesz? Tudja valaki, hogy ez mit okozhat? Hiába a strand, hiába a frissen felújított főtér, hiába a programok, hiába a vendéglátósok vérszegény próbálkozásai... ha nem jön erre senki, nem jön erre turista, mert nem akarja az autóját szétrázatni.
Pedig nem vagyunk ám mi rossz helyen, csak hát rossz az út!

Szerintem manapság aki esetleg az autó orrával erre felé tart, már az sem érkezik meg <ha csak nem itt van dolga>, mert Bankházától, vagy éppen Adacstól azt mondja:


„Arra ne menjünk, hát nézd már meg milyen az út, inkább menjünk amarra!”



Az ügyben egyéb iránt tervezzük, hogy megszólaltatjuk Lesi Árpádot, Kunszentmiklós város polgármesterét, dr. Salacz László, országgyűlési képviselőnket <akit így már megértünk, hogy ezeken az utakon miért nincsen "kedve" idejönni>, valamint a Solt út vezető hölgyét, hogy mire számíthatunk az elkövetkező időkben. Amint tudunk "szivárogtatjuk" az információkat az ügyről!


2016. március 16., szerda

Elektronikai hulladékgyűjtés




A ROLFIM Szövetkezet és Kunszentmiklós Város Önkormányzata elektromos és elektronikai hulladék berendezés (e-hulladék) gyűjtést szervez, amely során ingyen leadhatja összegyűlt e-hulladékát.

Az e-hulladékgyűjtés ideje: 2016. március 19. (szombat) 08:00-11:00-ig

Az e-hulladékgyűjtés telepített gyűjtőhelye:
Kunszentmiklós, Kossuth L. u. 54. (Bakér Nonprofit Kft. telephelye)




Mi az e-hulladék gyűjtési akció célja?

Gyűjtés szervezői elkötelezett hívei a környezet védelmének, ezért szeretnék elérni, hogy Kunszentmiklóson is szélesedjen az újra hasznosítható hulladékok begyűjtésének köre. Az e-hulladék különleges gyűjtést és kezelést igényel - azaz nem gyűjthető a háztartási vegyes hulladékkal. Sajnos az e-hulladék a sok újra hasznosítható másodnyersanyag mellett számos mérgező anyagot - nehézfémet (ólom, kadmium, higany, króm) is tartalmazhat, amelyek a környezet számára nagy veszélyt jelenthetnek.
Cél az, hogy az e-hulladék minél nagyobb mértékben hasznosuljon, illetve a benne található környezetre, emberre veszélyt jelentő mérgező anyagok ellenőrzött körülmények között kerüljenek ki környezetünkből.

Gyűjtés során leadható elektronikai berendezések a teljesség igénye nélkül "minden ami valaha árammal, elemmel akkumulátorral működött"

Azok számára, akik, nem tudják megoldani az e-hulladék elszállítását, de szeretnének megszabadulni nagyméretű, nagy tömegű e- hulladékuktól, térítésmentesen igénybe vehető a "Házhoz megyünk érte akció" szolgáltatása. Ennek keretében a szervezők vállalják az összekészített eszközök elszállítását Kunszentmiklós területén, amennyiben legalább 100 kg e-hulladék gyűlt össze. Ez a mennyiség kb. 3-4 db nagyméretű műszaki tárgy (pl.: hűtő, mosógép, tv).

Az elszállítandó eszközöket kérjük, ne helyezzék ki őrizetlenül az ingatlanukon kívülre, így elkerülhető a berendezések fosztogatása, illetve a környezet szennyezése!


Ugyanígy várják az intézmények (iskolák, szociális, egészségügyi, oktatási és egyéb, gazdasági intézmények stb.) bejelentését is, és igény szerint a környezetvédelmi előírásoknak megfelelően igazolást állítanak ki az átvételről.

Az igények bejelentését a 06-1-269-02-34-es telefonszámon várják 2016. március 19-ig, munkanapokon 08:00-16:00-ig.

A bejelentésben telefonos elérhetőséget is kérnek megadni, ez a begyűjtő járat megtervezését követően szükségessé válhat az elszállítás időpontjának pontosítása céljából!

A ROLFIM Szövetkezet lehetőséget biztosít, hogy egész évben a 2310 Szigetszentmiklós-Gyártelep ÁTI-Sziget Ipari Park alatti telephelyén használt, illetve hulladékká vált elektromos és elektronikai berendezéseket térítésmentesen átveszi H-P-ig 8-13 óra között. Elektronikai hulladékgyűjtéssel kapcsolatosan érdeklődni szintén a 06-1269-0234-es telefonszámon lehet!







2016. március 15., kedd

Rockerek előre! Nyuszihozta fesztivál újratöltve




2016. április 9.-én, 18:00 órai kezdettel újra elszabadul a pokol. Na, senki ne gondoljon semmi rosszra, csak a helyi és környékbeli fiúk csapnak oda a hangszereiknek. Ugyanis újra megrendezésre kerül a Nyuszihozta fesztivál, melyről talán kevesen tudják, hogy az első 1992. április 17-én volt megtartva.


A rendezvény helye:

Varga Domokos Általános Művelődési Központ
6090 Kunszentmiklós, Damjanich u. 7.

Ideje:
2016. április 9. 18:00 óra




Fellépők:


KÜLÖNJÁRAT – Világi rock

NEW INSIDE – Hard core

ZACC – Rock – Funky folk

H.É! - Heavy metal

MOTÖRBREATH - Motörhead tribute
KUNOKÁK - Hungarock


A belépés díjtalan!


A rendezvény támogatói:
- Kunszentmiklós Város Önkormányzata
- Varga Domokos ÁMK
- Dinnyésné Mészáros Irén






Állítólag: Szentmiklóson a tuti üzlet a kerékpárgumi




Egy nagyon dekoratív olvasónk hívta fel a figyelmünket, hogy a kunszentmiklósi utcák csillognak. Azonban ne gondoljuk, hogy a frissen átadott Fonódó villamosának járófelületéhez hasonló borítást kaptak az utcáink, és azért csillognak, nem, ez nem igaz, nem azért.

Sokkal inkább a „kőműves neocitrán”, „ampulla”, „tüske”, vagy ki tudja még hány nevű, egy „felest” tartalmazó kis üvegcse miatt, ugyanis arról kell beszélnünk, hogy szerencsétlen a tartalmától megfosztottan a járdához vágva végzi.(Épp úgy, mint annak birtokosa, aki elfogyasztotta az iparilag előállított tiszta szeszből és aromából álló nedűt.)




Na, de térjünk vissza cikkünk elejéhez. A nagy üzlethez, a bicikligumihoz.

Történt ugyanis, hogy egy helyi, anonimitást kérő hölgy az elmúlt héten kétszer cserélt külsőt, az egyébként évek óta megbízhatóan működő kerékpárján. Ekkor gondolkodott, hogy vagy a mai gumik nem olyan megbízhatóak, mint a kétezres évek eleje körül vett eredeti, amire bár nincsen gyárilag ráírva <miért is lenne>, mára mégis nyomokban üvegszilánkot tartalmaz (Kár, hogy a „nyomokban” jelző itt többen jelent, mint mondjuk a mogyorós csokiban ahol szemrebbenés nélkül ráírják, hogy: „nyomokban mogyorót tartalmazhat”.) , vagy nem tudja, de valami nem oké.





Összegezzünk! Miért is jó üzlet a bicikligumi?

  • Egy hét két gumi. (ideális esetben fogyasztónként)
  • Egy gumi körülbelül 4500 Ft. Az 9ezer hetente (szintén fogyasztónként)
  • Miklóson, ismerve a Fő utca közlekedési morálját, piaci napokon főként, legalább 500 aktív kerékpárosra tippelhetünk naponta. (biciklisek számában, csak Kína jobb nálunk)
  • Ötszázszor kilencezer, az nem kevesebb, mint 4,5 millió jó magyar Forintocska hetente.
  • Na, most ebből csak a 15 % legyen a tiszta haszon, akkor az 675 ezer Forint, szintén hetente.
  • Még nincs a képletnek vége, ugyanis az évben 52 hét van, de mi vegyük csak ennek a felét, 26 hetet. (hidegben kinek van kedve biciklizni, nem igaz?)
  • Szépen kijön, hogy 17 550 000.- Ft a tiszta hasznunk évente.

Most akkor nem jó üzlet?

Igaz, ehhez elképzelhetetlen mennyiségű „ampullának” kell a földhöz vágva végeznie. (Mint említettem, ebben is jól állunk, sőt vélhetőleg megelőzzük a világot.)



Lassan meg kellene kérni valakit, aki tudja a megoldást, vagy aki érdekelt lehet az ampullák, vagy a bicikligumik árusításában, hogy legyen kedves, és ne a mi pénztárcánk kárára folytassa a tevékenységét. Értem én, hogy szépen csillog az utca, de nekünk jó a régi kopott gumival, a hagyományoson is végig gördülni…


2016. március 14., hétfő

Megkezdődött a Március 15.-ei ünnepségsorozat



Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc áldozatainak emlékére rendezett fáklyás felvonulás volt ma Kunszentmiklóson. 


Fotó: Kistérségi Televízió


1848–49-es forradalom és szabadságharc Magyarország újkori történetének egyik meghatározó eseménye, a nemzeti identitás egyik alapköve. Társadalmi reformjaival a polgári átalakulás megindítója, önvédelmi harcával a nemzeti mitológia részévé vált. Szerves része volt az 1848-as európai forradalmi hullámnak, azok közül viszont lényegében egyedül jutott el sikeres katonai ellenállásig. Eredményességét mi sem mutatja jobban, mint, hogy csak a cári Oroszország beavatkozásával lehetett legyőzni, amelynek soha ekkora hadserege addig nem járt még külföldön. Gyakorlatilag az 1848-49-es harc a magyar nemzet történetének leghíresebb háborús konfliktusa is.

További képek IDE KATTINTVA érhetőek el!

Az ünnepségsorozat 2016. március 15.-én a hivatalos, városi megemlékezéssel folytatódik!



Állítólag: tengeralattjáró gyár épül a kunszentmiklósi ipari parkban




A Kiskunsági Nemzeti park ötlete nyomán a helyi ipari park újabb nagyszabású beruházással bővülhet. Az előzetes helyszínbejárásunk alkalmával nyugtázhattuk, hogy az üzem létesítéséhez szükséges vízmennyiség már most is rendelkezésre áll.



Feltételezésünk szerint vélhetőleg tengeralattjáró gyár fog épülni a közeljövőben.

A vállalkozás, mely szinte biztosan itt épülhet meg <hiszen erre alkalmas terület egyáltalán nem, vagy csak nagyon elvétve akad a környéken>, komoly adófizetőként léphet elő a jövőben, mivel egy-egy ilyen tengeralattjáró értéke meghaladhatja a több tízmillió dollárt is.



Állítólag ennek köszönhetően a Városvezetés egyik szeme sír, míg a másik nevet…



Szólj hozzá! Te örülnél egy ilyen beruházásnak?


A bükki füvesember Kunszentmiklóson



Szeretettel hívnak és várnak minden kedves érdeklődőt a "Bükki füvesember" Szabó Gyuri bácsi előadására.

2016. március 17.- én (csütörtök) 17.00 órára a Varga Domokos Ámk Nagytermébe

A belépés ingyenes!


Prófétától az Oratóriumig




A kunszentmiklósi református templom ad otthont 2016. március 19-én az OMEGA Oratórium koncertjének.


Az Omega Oratórium az Omega együttes vallásos témájú dalainak szimfonikus kísérettel és kórus közreműködésével készült áthangszerelt változata, a megfelelő hangzásához pedig a templom a megfelelő környezet.


A „Zenével a hitért!” - szlogen elárulja, a zenészek valódi célját. Szeretnék ugyanis, ha az embereknek megerősödne a hitük. Ehhez a templom méltó környezet, és a rock zene elengedhetetlen kellék lehet.


Az együttes 1962-ben, két zenekar összeolvadásával alakult meg: a Ciklon együttes három tagja „átszivárgott” a Prófétába. majd az Omega 1962-ben alakult, 2012-ben ünnepelte fennállása 50. évfordulóját.


A Kossuth-díjas és Liszt Ferenc-díjas Omega több tekintetben is úttörőnek számít a magyar könnyűzene történetében. 1968-ban elsőként jelent meg önálló albuma Magyarországon, a Trombitás Frédi és a rettenetes emberek (az Illés Ezek a fiatalok című albumán más együttesek is játszottak). Az 1969-es 10000 lépésé volt az első kinyitható lemezborító, az album zenei anyagából pedig elkészült az első önálló tévé show, a Tízezer lépés – Omega Show. Az együttes elsőként jutott ki az Egyesült Királyságba, a magyar együttesek közül nekik volt a legtöbb eladott lemezük Magyarországon (az 1979-es Gammapolis, 650 ezer példánnyal) és külföldön (az 1977-es Time Robber, 1 millió példánnyal). Az Omega volt az első együttes, melyet a Magyar Állami Hangversenyzenekar kísért (az 1973-as Omega 5 című albumon), valamint a magyar együttesek közül az Omegának volt először digitális stúdiója. Elsőként jelent meg CD-je (az 1988-as Platina című válogatásalbum) és DVD-je (a 2000-ben kiadott Omega koncert Népstadion 1999). Az Omega tagjai léptek fel elsőként egységes színpadi ruhában és az együttes koncertjein használtak először füstgépet, lézer show-t, valamint a látványelemek kiegészítésére kivetítőt. Egyedüliként négyszer koncerteztek a Puskás Ferenc Stadionban (korábban Népstadionban), ebből háromszor önállóan. A Kisstadionban szintén ők játszottak a legtöbbször.


Kóbor János a Kunszentmiklóson tartott sajtótájékoztatón elmondta, hogy: „Igyekezni fogunk minden tőlünk telhetőt megtenni, hogy hangzásában, megjelenésében és hangulatában, egy tökéletesre csiszolt show-t prezentáljunk.”


Kóbor János kérdésünkre, hogy van e párhuzam az Oratórium helyszíne, és a valamikori Próféta nevű zenekar között? Nevetve azt felelte, hogy „Erre még nem is gondoltam. Nagyon érdekes észrevétel, de semmi tudatosság nincs benne.”


A zenekar tagjai:
Kóbor János – ének és vokál,
Benkő László – billentyűs hangszerek,
Debreczeni Ferenc – dob és ütőhangszerek,
Gömöry Zsolt – billentyűs hangszerek,
Szekeres Tamás – gitárok,
Szöllössy Kati – basszusgitár,
Danubia Szimfonikus Zenekar és énekkar






Jegyek 4900,-Ft-ért vásárolhatóak a kunszentmiklósi Varga Domonkos ÁMK könyvtárában!


6090 Kunszentmiklós






Ezen kívül a
www.jegy.hu webáruházban!

Mészár Gyula: Rossz időben születtünk!




Mészár Gyula: “Rossz időben születtünk”!

A második világháború alatti és utáni Magyarországról, egy 1949-es szovjet jelentés szerint mintegy 800 ezer embert hurcoltak a Szovjetunióba, ahonnan általában több éves kényszermunka után térhettek csak haza, ha sikerült túlélniük a megpróbáltatásokat, az embertelen körülmények között.





A szovjet összesítés a magyar foglyok számát 534 539-ben adta meg. Harmaduk volt civil, de ebben nincsenek benne azok, akik még a gyűjtő- és tranzittáborokban, és a kiszállítás közben haltak meg, valamint az a több tízezer magyar katona sem, aki a Don mentén 1943 januárjában esett fogságba, vagy pusztult el. A foglyok száma így 600-700 ezerre tehető. Más becslések szerint számuk elérhette akár a 900 ezret is. A legtöbb túlélő 1949-re térhetett haza. Ilyen volt például Mészár Gyula is. Azonban rajta kívül több ezren, már nem is Magyarország területére térhettek csak haza, mivel otthonuk a szomszédos országok valamelyikéhez került.

Gyula bácsi talán kezdjük onnan a beszélgetést, hogy mikor szültetett?
1923. augusztus 19-én születtem Kunszentmiklóson, így könnyen kiszámolható, most leszek 93 éves. Hárman voltunk testvérek, de az egyik testvérem már korán, kiskorában meghalt. Édesapám Nagyváradon volt huszár, három évet szolgált ott, majd Dévaványán gazdálkodott, azután beállt csendőrnek. 1909-1918 között, 9 évig volt Szerbiában lovas csendőr, azután került ide. Édesanyám lovász lány volt.

Gyula bácsinak mi a szakmája?
Villanyszerelőnek tanultam. De apám korai halála miatt, már egész fiatalon dolgoznom kellett, helyben a malomban kaptam munkát. Ott kiraktak a vasútra, vagonokat ki- és bepakolni. Ezt akkoriban zsákolásnak hívták. Egész nap a zsákokat rakodtuk. Egy zsákba száztíz kiló búza ment, így finoman fogalmazva is edzésben voltunk. Azóta egy kissé már összementem… (nevet.)

Ezek után hogyan került fogságba?
1944-ben huszonegy éves voltam, az éppen a katonakor volt, így kerültem délvidékre. Bevallom elég ütött-kopott társaság volt a miénk. Mire egyszer a hadnagyom azt mondta, hogy: „Idefigyeljen, Mészár, mennie kell, de jobb, ha egyedül megy, mert úgy, majd jobban el tud bújni! Menjen és vegye át a felszerelését”.

Tudni kell, hogy mesterlövész voltam. Kaptam tizenkét töltényt és hét kézigránátot, ez volt a felszerelésem. A parancs szerint Törökbecse, meg Óbecse között vártuk a határvadász zászlóaljat. Majd a Dunát és a Tiszát összekötő Ferenc-csatornában járva <amiben akkoriban sem volt már víz>, találkoztam két huszárral, meg két „SS” katonával. Mikor is jött velünk szemben egy szakaszvezető, aki csurom vizes volt és figyelmeztetett minket, ne menjünk tovább, mert száz méterrel arrébb, már tele van a kukoricás orosszal, akik a legmodernebb fegyverrel vannak felszerelve. Elmondta, hogy másfél óra alatt a nyolcszáznegyven fős egységükből egyedül Ő maradt, a többit mind agyonlőtték. Így hát visszafordultunk.

Mentünk Dunántúlra, négy sorban vonultak a magyar gyalogosok, két oldalt pedig a menekültek mentek. Voltak azok között csángók, cigányok, magyarok, mindenki. Egy nagy népvándorlás volt, és mindenki Bajára igyekezett. A két oldalt lévő kukoricás tele volt elhajtott állatokkal, amiket, amíg tudtak terelgettek magukkal, de később azt is hátrahagyva menekültek. 

Majd mondták, hogy nem tudunk tovább menni, mert Szabadkán már oroszok vannak, így jutottunk Nagyatád mellé, ahol tizennégyen maradtunk. A lövöldözéstől elszabadult lovakat igyekeztem befogni, ami végül sikerült is, de alig, hogy bekötöttem az istállóba kunkötéssel azokat, abban a pillanatban az oroszok körbefogtak és összevertek. Az összes fogamat kiverték, csak a gyökerek maradtak a számban, valamint a veréstől a fülem és a lábam is eltört.





Hová került?
Innen Zomborba vittek, úgy törött lábbal. Se enni, se inni nem adtak, akkor már napok óta nem ettem. Az úton már nagyon szomjas voltam, gondoltam, hogy a jeget feltöröm, majd megmerítem a bögrémet a folyóban. Ekkor megláttam egy lófejet a jég alatt. Megijedtem, összeszámoltam, hét huszár veszett a jeges vízbe. Lóval együtt maradtak a jég alatt, szörnyű látvány volt.

Zomborban voltunk két hétig, ahol újra és újra megvertek. Itt találkoztam egy berlini asztalossal, aki elmondása szerint már két éve nem látta a családját. Majd adtak végre ennünk, emlékszem káposzta volt, sült marhahússal, de ekkorra már mondhatom, hogy teljesen kimerültünk.

Merre tovább?
Innen Temesvárra kerültünk, ahová csak úgy öntötték a népet. Február 12-én elfoglalták Budát, és onnan hozták a népet, rövid idő alatt lettünk negyvenötezren. Amiből huszonötezer ember hallt meg, nem egészen három hónap alatt tífuszban. Innen Konstanzába kerültünk, ahol két hétig feküdtem a sátor mellett egy gödörben a sátor ponyvájával takarózva, mert nem voltam hajlandó a háromszáz fős sátorba befeküdni a többiek közé. Megjegyzem, így még jobb sorom is volt.

Majd hajóval mentünk tovább, az alsó szinten hatezer mázsa búzát vittek, míg a fedélzeten mi, hatezren voltunk. Megérkezés után két hétig voltunk a szabadban, a csillagos ég alatt. De volt, amikor egy mocsárba tereltek bennünket, mondván, hogy onnan úgy sem tudunk megszökni. Ott már volt több ismerős, voltak például Szabadszállásiak, Szalkszentmártoniak is.

Milyen volt az ellátás?
Árulkodó, hogy mikor kimentem, akkor 83 kiló körül lehettem, és hazajöttem nem egészen hatvan kilóval. De hálás vagyok, mert legalább életben maradtam. Enni, keveset ugyan, de adtak, főként pépes ételeket, kásákat, és egyéb nem túl nehezen elkészíthető ételeket. Na, meg rengeteg káposztát és paradicsomot. Amikor szereztek egy adagot ezekből, akkor addig azt ettük, amíg szezonja volt és el nem fogyott. Kevés vizet adtak, mert valamiért arra figyeltek, hogy ne igyunk csak egész keveset. Egyszer, éppen a fent említett mocsárban meg akartam meríteni a kulacsot, amikor egy piros rongyot láttam, elkezdtem kihúzni, akkor láttam, hogy egy katona az.

Roppant hideg volt, azonban egy eldobott cementes zsákból készítettem magamnak mellényt, ami három, vagy négy hónapig volt meg, és addig a zubbony alatt melegített. Így telt el harmincegy hónap, sok mindenen keresztülmentem, de mint mondtam legalább életben maradtam.

Mit gondol miért pont Ön maradt életben?
Nem tudom, de talán az is közre játszott, hogy, bár világ életemben pipáztam, mégis, az ott kapott dohányt, mind elcseréltem cukorra, mert úgy voltam vele, kell az energia. Az ellátmány szerint kaptunk napi négy szál dohányt. Akik akkor a dohányt választották, úgy tudom egy sem jött haza, mind megfagytak, mert nem volt energiájuk átvészelni a rendkívüli hideget. Rengetegen meghaltak így.

Mennyien voltak ott fogságban?
A Jóisten tudja! Voltunk olyan két-, háromszázezren, de volt sok tábor is, így nem tudom megtippelni sem a valós számot.

Mit volt a legnehezebb feldolgozni?
Emlékszem ástak a táborban egy nagy gödröt, amire keresztbe deszkákat tettek, és az volt a latrina. Egyszer egy német és egy magyar katona összeszólalkozott, majd a deszkáról beleestek ebbe a gödörbe, és ott vesztek a mélyben, az ürülékben. Nem tehettünk semmit, ezt elég nehéz volt átélnem.

Aztán a tömegtemetéseket sem volt könnyű látni, mikor jött a kocsi és dobálták fel rá a holtakat, azután egy nagy gödörben eltemették azokat. De volt ott sok minden, rengeteg ember elpusztult… 

Milyen volt mindezt átélni?
Sok múlott azon, hogy ki mit fogott ki. Nem volt egyszerű, de azt mindenki tudta, hogy ott kényelmes nem lehet. Az biztos, hogy a reményt nem volt szabad feladni, mert, ha azt feladta valaki, akkor annak biztosan vége volt.

Összekovácsolódtak ott az emberek?
Dehogy. Voltak ott verekedések, meg nézeteltérések bőven, igazából mindenért veszekedtek az emberek, az ételért, a helyért, ruháért, mindenért.




Él még valaki, akivel tarthatja a kapcsolatot?
Úgy tudom, hogy egy sincs már. Akik velem voltak az Örsi, ő már húsz éve meghalt, akkor volt a Takács Béla, aki borkereskedő volt Tiszakécskén, ő is meghalt már. De sorolhatnánk hosszasan a neveket, akik már elmentek…

Hogyan került mégis haza?
1947-ben jöhettem haza. Harmincegy hónapig az itthoniak, még csak nem is hallottak rólam. Aztán egyszer mégiscsak elengedtek minket. Mikor hazaértem, akkor politikai ellenség lettem. Voltam én minden, a dezertőrtől elkezdve minden, csak jó ember nem.

Tudni kell, az akkori rendszerben, 1945 után, akik családjában előzőleg „őr” végződésű foglalkozást űztek, mint rendőr, csendőr, mezőőr, vasútőr, stb., azok ellenségekké voltak nyilvánítva, sok egyéb más mellett, még nyugdíjat sem kaphattak.

Mi fogadta itthon megérkezésekor?
Mérhetetlen érdeklődés. Itthon nagyon örültek nekem, már-már túlzásba is estek, annyian voltak nálunk, hogy csak, na. Mindenki azt kérdezte, hogy hol voltam, milyen sorom volt, stb. ez pedig már egy idő után kissé zavaró is volt. Ekkor Pestre mentem és villanyszerelőként tevékenykedtem, majd később újra hazajöttem.

Ezek után jött 1956. Milyen volt átélni, hogy újra „áll a bál”?Akkor már Kunszentmiklóson éltem. A szabadszállási páncélosoknál dolgoztam akkoriban, de erre a környékre valahogy nem jött az orosz. Mégis Szabadszállásra nem lehetett bemenni, ki kellett kerülni a falut.

Ön miért nem menekült el 1956-ban?
Sokan így tettek, először csak a Dunántúlig, majd nyugatra menekültek. Úgy gondolom, hogy nem ér az semmit, ha nem tudom beszélni az anyanyelvem, akkor már meghaltam.

Mikor jött az igazi fordulat, amikor már másképp tekintettek Önre?
A rendszerváltás után változott a helyzet, amikor elkezdték a háborús ügyeket feltérképezni. Onnantól talán megváltozott a gondolkodás és nem, mint politikai ellenségként kezeltek minket.

Van valami hobbija?A motorozás, 1967 óta motorozom. Van egy háromszáznyolcvan köbcentis IZS motorom. Még tavaly is megnyertem vele, kilencvenkét évesen egy versenyt Kiskőrösön.




Gyula bácsi, összegezve nem volt egy nyugodt élete.
Most mit mondjak, ekkor születtünk, de nem panaszkodtam én senkinek! Rossz időben születtünk, de örülök, hogy egyáltalán megmaradtam. Fogalmazzunk úgy, hogy sok mindenen mentem keresztül, és változatos életem volt! (nevet)

Ezzel az interjúval tisztelgek, ez állítson emléket, mindazon emberek lelkének, akiket elhurcoltak, akik a Don mentén 1943 januárjában fogságba estek, vagy ott és a táborokban meghaltak!

Így váltak szemünkben hősökké!