REDEMPTIO emléknap Kunszentmiklóson

Kunszentmiklóson május 6-7-8. napján rendezik meg a Redemptio (ejtsd. redempció) emléknapot, mely a kunok számára rendkívül fontos esemény.

2014-ben egyhangúlag elfogadta az Országgyűlés azt a határozatot, amely május 6-át, a Jászkun Hármas Kerület önmegváltását, a Redemptio-t lehetővé tevő diploma Mária Terézia általi aláírásának napját, emléknappá nyilvánította.

A Redemptio-ról bővebben:

A török kiűzését követően a bécsi udvar fegyverrel meghódított területnek tekintette Magyarországot és úgy gondolta, hogy a fegyveres hódítás jogán szabadon rendelkezhet vele . A császári kincstár üres lévén, Bécsben elhatározták a korona uralma alá került ún . új szerzeményű területek pénzzé tételét. Mivel IV. Béla király óta a Jászság, a Kiskunság és a Nagykunság a magyar szent koron a tulajdonát képezte, így ezen területek is az eladandó jószágok sorába kerültek . 1699-ben megbízták Pentz János egri kamarai prefektust, hogy járja be és értékelje fel a Jászkunságot . A Jászkun Hármas Kerület értékét 700.000 rajnai aranyforintban állapította meg, de a tárgyalások során a vételárat 500 .000 forintra szállították le. 1702 . március 22-én I. Lipót császár 500 .000 rhénes forintért eladta a Jászkunságot a Német Lovagrendnek, akinek nagymestere ebben az időben Ferenc Lajos herceg volt, Lipót császár közeli rokona . Még ugyanezen év májusában a kor szokásainak megfelelően mind három kerületben meg is történt az új, idegen földesúr beiktatása. Az eladás ellen általános volt a tiltakozás mind az országgyűlés, mind a nádor, mind pedig a Hármas Kerület lakossága részéről, de mind hiábavaló volt. Így a jászok és a kunok sorsa közel fél évszázadra megpecsételődött, jobbágysorba kerültek, elveszítve korábbi kiváltságaikat és szabadságukat . A jászok és a kunok rendkívüli erőfeszítéseket tettek jogtalanul elvett szabadságuk és kiváltságaik visszaszerzésére . Közben zajlott a Rákóczi szabadságharc is, amelyhez a jászkunok elsőként csatlakoztak, elsősorban hazafiúi érzületből, de annak győzelmétől remélték sorsuk jobbra fordulását is. A szabadságharc elveszett, így a kiváltságokat sem sikerült visszaszerezniük. Az 1711-ben Szatmárban megkötött békefeltételek 5. pontjában szerepelt a Jászkunság visszaváltása . A jászok és a kunok folyamatos tárgyalások eredményeként elérték, hogy zálogformára változtatták az eredendően jogtalan eladást. 1715-ben a Német Lovagrend kijelentette, hogy lemond az örökvételi jogról, a Jászkunság tulajdonjogáról, ha visszakapja az érte kifizetett 500.000 aranyforintot. A jászok és a kunok először abban reménykedtek, hogy az ország majd kifizeti a kért összeget, de ez nem történt meg, így 1723-ban már azt tervezik, hogy a váltságösszeg felét kifizetik maguk, de a másik felét a király biztosítsa. 1731-ben a Pesten építendő invalidus vagyis rokkant katonák kórházára összegyűlt pénzalapból az Udvari Kamara végül is kifizette a Német Lovagrendet, de mindez csupán az t jelentette, hogy a Jászkunság földesurat cserélt. Továbbra is hatalmas adóterhek é s megaláztatások sújtották a jászokat és a kunokat, akik továbbra is kitartóan arra törekedtek , hogy az új földesúrtól is megszabaduljanak. 1744. december 24-én, a Jászkun Kerületek kapitányai, esküdtjei és lakosai nevében Jászberényből keltezve egy kérvényt adtak be a Helytartó Tanácshoz, amelyben ajánlkoztak a pesti Invalidus Háznak az 500 .000 forintot kifizetni, ha annak fejében a nádori bíráskodás alá és kiváltságaikba visszahelyeztetnek, s ha régi kegyúri- és pallosjogokban is megerősítést nyernek. Mivel a Habsburgok ebben az időben éppen háborúba keveredtek Frigyes poros z választófejedelemmel, s a háborúhoz sok pénz és katona kellett, ezért Mária Terézia kegyese n megengedte, hogy a jászkunok visszaszerezzék régi szabadságukat. Az anyagiakon túl még ezer lovas katonát is ki kellett állítaniuk a királynő szolgálatában. Ez volt a híres jászkun huszárezred.

A redemptios ügyek intézésére mindhárom kerület megbízta egy-egy jeles képviselőjét, hogy szorgalmazza annak véghezvitelét. A Jászságot Horváth János, a Hármas Kerület főnótáriusa, a Kiskunságot Nánássy János volt kapitány, a Nagykunságot pedig a karcagi Varró István, a város nótáriusa képviselte. Eredményes tárgyalásaik után 1745. május 6-án Mária Terézia aláírta a diplomát, amelyben visszaadta a jászoknak és a kunoknak korábbi privilégiumait és szabadságjogát. Jóllehet a redemptio óriási anyagi teherrel járt, mégis nagy örömet okozott a Jászkunságban. A visszaváltás összegének kifizetésére hatalmas gyűjtés indult, óriási kölcsönöket vettek fel. Végül is összegyűlt az a hatalmas summa, amely kamattal 580 000 rhénesi, vagyis rajnai aranyforintot tett ki. A redemptiot követően a Jászkunság társadalmi és gazdasági életében soha nem látott fellendülés indult meg. A redemptio új jogrendet, földtulajdont és társadalmi berendezkedést eredményezett. Általa a Jászkun Hármas Kerületek a szabad királyi városokhoz hasonló jogokat kaptak. A jászkunok gazdasági autonómiája országos viszonylatban is egyedülállónak minősült. A redemptio által nyújtott előnyök teret engedtek a mezővárosok és a redemptusok korai polgárosulásának, sajátos parasztpolgári fejlődésének is, amely az élet minden területén éreztette hatását. A redemptio rendkívüli jelentőségű volt a jászok és a kunok életében társadalmilag és gazdaságilag egyaránt. S mindezen túl még szorosabb kötelékbe fonta a Három Kerületet é s megerősítette az itt élők öntudatát.

A jászok és a kunok a redemptus diploma aláírásának emléknapját ma is a legnagyobb ünnepeik között tartják számon. A redemptio a szülőföldszeretetet, a gazdasági szabadságharc eszközeivel a szabadság visszaszerzése érdekében történő példás összefogást, tartást, becsületet jelent, nemcsak az utódok, hanem valamennyi magyar számára. (forrás: kormany.hu)

Ti küldtétek: Mai téma, ovis beiratkozás

Nem túl régen egy megkeresést kaptunk, egy helyi problémáról, mely szerint gond van az óvodai és bölcsődei helyek számával.

A megkeresés roppant módon szimpatikusan, ugyanakkor érthetően jelzi a problémát, mellyel más ügyben ugyan, de már mi is találkoztunk.
Mindenképpen örülnénk, ha megoldódna  a probléma, így a magunk részéről mindent megteszünk! 

Viszont mivel nincsen rálátásunk, és nem is vagyunk érintettek az ügyben, így mást nem tehetünk, mint felületeinket felajánljuk, és polgármester úr felé jelezzük a megkeresést, valamint amint válaszol arra, akkor természetesen közzétesszük azt is az oldalon. Addig is, íme a megkeresés szövege változtatás nélkül:

"Hali!
Állítólag 330 gyerek van, de csak 270 férőhely városunkban..
Akik augusztus 31-ig betöltik a 3.évüket, azokat felveszik.... Az utána születetteket nem..

Sok szülőt érint érzékenyen a téma, hisz 3. év után ugye vége a gyesnek, menni kéne vissza dolgozni...de az ovi kerek-perec megmondta, hogy el lesznek utasítva az augusztus 31. után született gyerekek...

Talán, ha ilyen sok a gyerek, nem kéne cselekedni, bővíteni???

Én személy szerint megtettem, hogy a lányomat nem irattam bölcsibe, gondoltam nem veszem el dolgozó anyukától a helyet...nekem meg úgyis itt a 7 hónaposom. Hát ezt a jótékonykodásomat is megbántam, mert most a bölcsibe sem, oviba sem veszik fel, mert fullra tele mindkettő. S ne értsétek félre, nem szabadulni akarok a gyerekemtől, de bizony a gyereknek szüksége van egy idő után a gyerektársaságra, közösségre, közösségi életre, szocializálódásra, mert a szellemi fejlődésük az ovis korszakkal rohamos tempóba kapcsol. Most közel 4 éves lesz, mire először közösségbe kerülhet...

Minden gyereket nevelő tudja, hogy ez mit jelent. Ha kimondjuk, ha nem, elmaradást a gyereknek.

Hol a városvezetés, a problémamegoldó képesség? Ha érdekel a téma, járjátok körül, sok felháborodott szülővel találkozhattok majd ennek kapcsán. Szerencsére engem atrocitás nem ért ennek kapcsán, de volt anyuka, akit gúnyosan kinevettek mikor megjelent beíratni az októberben 3. évét betöltő gyerekét.

Sajnálatos, hogy ez egy városban probléma, hogy a problémára nem keresnek megoldást, a stílus ahogyan bánnak-beszélnek a szülőkkel, pedig már a mai korban elfogadhatatlan lenne egy magára igényes városban."

A levelet, a hozzá tartozó bizalmat és megkeresést ezúton is köszönjük, amennyiben tudunk intézkedünk!

Egy település, mely önmaga ellensége?

Sokszor gondolkodunk, hogy mit tehetünk önmagunkért, közösségünkért, városunkért?

Nos, éppen elég támogatás az is, ha a bevásárlásokat, vagy szolgáltatásokat helyben intézzük, épp úgy, mint az utóbbi időben anyagilag erősnek titulált Ausztria, vagy éppen Svájc lakossága. Bizonyára ott sincs kolbászból a kerítés, de a gondolkodás, mely szerint nekünk akkor lesz jobb, ha helyben marad a pénz, az sokat segíthetne a helyzetünkön. A „nyugatiak” például nem hajlandók megvenni alaptermékeket, csak helybéliektől. Tudják, és megértik, hogy ez az érdekük. Az is igaz, hogy ott van helyi termék! Vagy ott szolgáltatnak, nem csak a díjakat szedik be a szolgáltatók.

Nincs olyan kiruccanásom, ahol ne látnék Miklósiakat áruházakból kijönni, sokszor tőlünk 50-60 kilométerre. (Garantáltan olcsóbb a bevásárlás, és megfelelő a kínálat, ez is igaz, ezt tudjuk.) De az is igaz, hogy <vélhetőleg a negatív tapasztalat miatt> sokan naponta eljárnak innen étterembe. (Amit teljes mértékben meg is értek) és itt nem igazán az olcsóság számít.

A felsorolást még hosszasan sorolhatnánk, hogy milyen szinten és mennyire nem vagyunk lokálpatrióták.

Azt is meg kell jegyezni, bár manapság már a helyi vállalkozók kényszerűbb, ezért nehezebb helyzetben vannak, de ezt vélhetőleg ők okozták maguknak az évek során. Sajnos el kell, hogy fogadják, életben maradni nem fognak tudni, csak, ha felzárkóznak a világ működéséhez. Aki pedig nem tudja tartani a lépést, az le-, esetleg kimarad. Ma már nincsenek távolságok, így a szolgáltatások elérhetők…

A szolgáltatások alacsony színvonala mellett, ahol nagy szükség lenne változásra, az a boltok kínálata, az élelmiszerek minősége, valamint az üzletek árképzése. Jó lenne az is, ha a gyártók általi akciók, vagy szolgáltatások nem tűnnének el a város határában, és ami akciós áru másutt, az itt is akciós lehetne. (egyet fizet, kettőt kap, kóstoltatások, stb…)

De hiányolom a gyermekkoromban még meglévő termelést, amikor is mindenki előállított valamit, volt, aki tejterméket, volt, aki húskészítményeket, volt, aki zöldségeket termelt. Mára már sok minden nem maradt, ami eladható helyi termék lehetne. Aki ilyeneket árul, az is valakitől vásárolja ezeket. Főként nincs, aki az egyre silányabb („filléres”) élelmiszeripari termékekkel szemben, a fokozódó tudatosságot figyelembe vevő termékekkel szolgáljon.

Ha meg mondjuk, valakinek lenne is ilyen terméke, ismerve magunkat, megvennénk tőle, vagy már csak azért sem? (Szerintem Miklóson már csak azért sem tőle vásárolnánk.)

Nem tudom, hogy csak nálunk vannak-e ezek a problémák, de az biztos, azt tapasztalom, hogy bármerre is induljak itthonról, 30 kilométerrel odébb kicserélődik a világ. Legyen szó akár szolgáltatásról, termelésről, jellemről, identitásról, vagy lokálpatriotizmusról.

Jó lenne, ha ezt felismernénk, mert „aki kimarad, lemarad”…. és mi már nagyon le vagyunk maradva…

Folytatjuk…

Közvéleményt kutattunk! Íme az eredmény.

2016. március 31.-én, a Szentmiklósi Szivárgó blog kezdeményezésével, és Kunszentmiklós Város Önkormányzatának összefogásával közvélemény kutatást hirdettünk, melyet ezennel most lezártunk. A résztvevőknek ezúton is köszönjük, hogy részánták azt a pár percet, és véleményükkel hozzájárultak kutatásunk sikeréhez!

A közvéleménykutatás eredményét természetesen Kunszentmiklós város polgármesterének Lesi Árpádnak is eljuttatjuk, hogy megismerje annak tartalmát, valamint használja azt a jövőben.

A közvéleménykutatásban 49 ember vett részt, ismerve a helyi lakosság mozgósításának nehézségi fokát, így ez kimondottan magas szám.

De, lássuk az eredményeket, íme:

A közvélemény kutatásból kiderül, hogy zömmel kunszentmiklósi lakosok töltötték azt ki. Ezen nem lepődtünk meg, hiszen ez célzottan nekik szólt.

A válaszadók 58,7 %-a volt nő, tehát egyértelműen ők nevezhetők aktívabbnak.

A válaszadók 53,3%-a alkalmazott, míg 5% vállalkozó, 5%nyugdíjas, és további 11% egyéb foglalkozású volt.

A válaszadók életkorát tekintve főképp a középosztály képviselték, legtöbbjük 25 és 59 éves kor között volt.

Az Önkormányzati fejezet eredményei:

A válaszokból egyértelműen kiderül, hogy a válaszadók 75,6 %-a értékelte az Önkormányzat munkáját összességében közepesre, vagy annál jobbra.

A képviselőtestület értékelésénél azonban már nem ennyire egyértelmű az eredmény, hiszen a válaszok 13,3%-a egyértelműen elégedetlen, míg további 20% kettes, tehát inkább elégedetlen  annak munkájával. (Ez már éppen a válaszadók harmada.) Amennyiben a 35,6%-nyi közepes értékelést is hozzávesszük, akik közepes, vagy másképp megközelítve semleges választ adtak, akkor a válaszadók kétharmada nem túlságosan elégedetlen azzal. Itt jegyzem meg, hogy 24,4 % inkább elégedett, míg maximálisan elégedett már csak a válaszadók 6,7%-a.

(Véleményem szerint ez nem túl fényes eredmény lett képviselő urak! Érdemes lehet elgondolkodni, nehogy aztán később meglepetés legyen majd… - a szerk.)

A hivatali ügyintézéssel 73,3%-ban elégedettek a helyi lakosok, még akkor is, ha már sok ügyet a Járási hivatal vett át az önkormányzattól. Ez abszolút pozitív eredménynek mondható.

A hivatali dolgozókat javarészt segítő- és szolgálatkésznek, barátságosnak minősítették. Csupán a válaszadók 6,5 % minősítette őket akadékoskodóknak és nem túl segítőkésznek.

A helyi ügyek fejezet eredményei:

Nos, tudjuk, ez nem csak helyi ügy, mégis itt kérdeztük meg a lakosságot az egészségügyről is. A válaszok 36,2%-a nem túlságosan, míg további 14,9% egyáltalán nincsen megelégedve a nyújtott szolgáltatással. Ezt összeadva, ez már a válaszadók több mint fele, azaz 51,1%-a. 31,9% van nagyrészt, míg további 17 kismértékben megelégedve a nyújtott szolgáltatással.

Ez országos probléma, mégis a kis közeg végett itt intézkedéseket szorgalmazunk, mert az eredmény nem tekinthető jónak, még az országos átlaghoz viszonyítva sem.

A helyi problémás ügyekkel kapcsolatos kérdésben az emberek a munkahelyek számát (57,4%), az egészségügy állapotát (44,7%), a közbiztonság kérdését (42,6%), az ipar hiányát (21,3%) nevezték meg problémaforrásnak. Végül talán nem meglepő módon, amiben szinte konszenzus alakult ki, az az utak rossz állapota, ezt 83% nevezte meg, mint problémaforrás.

A fontossági sorrendről is felmértük a lakosság véleményét. Itt a legfontosabbnak a szolgáltató, élhető várost jelölték meg (53,2%), ezután a közbiztonság kérdése következett (27,7%), majd a gazdaságilag stabil önkormányzat (10,6%). A helyi programok száma és a környezet tisztasága pedig együttesen nem érte el a 10%-ot sem, tehát kijelenthető, ezek a lakkosság számára nem számottevően fontosak.

A válaszadók főként az internetről (87%), újságból (47,8%), és a helyi televízióból (8,7%) tájékozódnak. Csupán 2,2%-uk zárkózik el, és nem érdeklődik a helyi ügyekkel kapcsolatosan.

Arra a kérdésünkre, hogy milyen programokat látnának szívesen a városban? Egyértelműen a színesebb <főleg zenei és gasztronómiai vonalú> programkínálat mellett szavaztak. De volt, aki azt írta:  „elégem van az állandó magyarkodós programokból. Mindenből ezt a témát kihozni évtizedek óta már unalmas, csak kis körnek nyújt élvezetet. Nem kell több szobor vagy műemlék avatás sem. Köszönjük! Már elég. Ja, és ha a főtéren programot szerveznek, azt ne egy bizonyos körnek tegyék, hanem mind a 8500 városlakónak. Egyébként lehetne több tömegsport rendezvény és olyan program, amelyen a kisgyerekesek részt tudnak venni. De csak minőségi, nem valami gagyi ugráló váras vagy pénzlehúzós gyerekcsalogató, mint volt a csarnokban.”

(Nos, ez elég konkrét válasz lett.- a szerk.)

A helyi szolgáltatások fejezet:

A válaszadók 87%-a részt szokott venni a helyi programokon.

Az üzletek kínálatával körülbelül egységes válasz született, ugyanis az elégedett és az elégedetlenek táborát, összesítve csupán 2,2% választja el, mégpedig az elégedetlenek aránya. Tehát kijelenthető, hogy az üzletek kínálata megosztja az embereket.

Ami számomra egészen meglepő eredmény lett, az árképzéssel azonban már egészen meg vannak elégedve. Ugyanis míg 21,2% elégedetlen, vagy inkább elégedetlen az árakkal, addig 31,9% inkább, vagy teljesen elégedett az árakkal.

(A magam nevében jobban örülnék, ha egy újfajta fogyasztóbarátabb árképzéssel szembesülhetnék, ahol nem vesznének el a gyártók által biztosított akciók… de ezt csak idebiggyesztettem, ez most nem a témája a közvéleménynek és annak eredményének.)

A kérdésekben kitértünk a helyi vendéglátóegységekre is.

Megtudtuk, hogy 44,7%-ban havonta, 31,9% évente, 14,9% hetente, 6,4% naponta, míg 2,1% soha nem jár a helyi egységekbe.

Magával az egységek nyújtotta szolgáltatásokkal maximálisan 10,9% van megelégedve, 37% inkább meg van elégedve, míg 45,7% közepesen van, míg további 6,5% pedig inkább nincs, vagy egyáltalán nincsen megelégedve azokkal.

A kutatásunkkal azt is kiderítettük, hogy a helyi lakosok 56,5%a egyáltalán nem szokott a helyi strandra járni.

(Ezen ismételten érdemes lenne elgondolkodni, és az új vezetésnek lépéseket szorgalmazni, hogy ez a jövőben változhasson.)

A közbiztonsággal kapcsolatos fejezet:

A helyi rendőrség munkájával 6,4% elégedett teljesen. További 25,5% inkább elégedett, míg 38,3% közepesen, 23,4% inkább nem, és 6,4% egyáltalán nem elégedett azzal.

A lakosság 2,1%-a egyáltalán nem, míg 12,8 % teljes mértékig biztonságban érzi magát. 19,1 % inkább nem, míg 27,7% inkább biztonságban érzi magát. További 19,1% pedig inkább nem érzi magát biztonságban.

Turizmusfejlesztéssel kapcsolatos fejezet:

A turizmusfejlesztéssel kapcsolatban megkérdeztük, hogy ki, mivel lendítené fel a turizmust. Nos, ezt nem elemezzük ki, mégis az egyik hozzászólást teljes egészében idemásoljuk, ami lényegében összefoglalja a válaszokat, ugyanakkor a megfogalmazása is elég humorosra sikerült:

„Strand felújítás. Meleg vizes medence fűtése 38 fokra, és annak téli nyitva tartásával. A puszta bemutatása, jurtákkal, lovakkal, jurta turizmussal. A múzeum felújítása modernizálása, norcsifotokkal :o) interaktívvá tétele. Azt a 40 éves döglött rókát a sarokba raknám. Útjavítással kezdeném, mert az katasztrófa.”

A fogyasztási és a turizmusfejlesztési kérdéseket főként saját munkánk megkönnyítése érdekében fűztük bele, ezért ezt most nem is részletezném ki, de természetesen felmérésünk eredményét bárki számára elérhetővé tesszük.

A következő linkre kattintva a válaszok teljes egészében megtekinthetők!

A közvélemény kutatás eredménye

Hamarosan mozizhatunk Miklóson!

Na, ez így ebben a formában nem igaz, de a Lovasíjász című filmet hamarosan megnézhetjük helyben is.

A szervezést a Kortárs Gasztronómiai és Kulturális Egyesület mondhatjuk úgy, hogy már hetekkel ezelőtt letudta, (éppen csak az önkormányzat válaszára vártunk az időpontot illetően), ennek ellenére a filmvetítés szervezője mégis a Puszta Hangja Egyesület lesz.

Ez érdekes ugyan, de cseppet sem csorbít a film témáján, így mindenkinek ajánljuk figyelmébe!

Természetesen amint lesz információnk annak időpontjáról, arról is értesítünk mindenkit!