Örömmel jelentjük, hogy a Kunszentmiklóst Bankházával összekötő névtelen út, ha nevet nem is, de foltokat kapott az elmúlt héten. Így már majdnem úgy néz ki, mint egy autóút, mely a közlekedést szolgálja.
Bár a mély kátyúk valóban eltűntek, mégis javasoljuk a "gyengébb gyomrúaknak", hogy "utazási gyógyszert" vigyenek magukkal, mert amennyiben ezt az útszakaszt kívánják használni, rázós utuk lesz.
De, ne legyünk elégedetlenek, örüljünk, hogy végre valami picike előrelépés történt. Most már csak azon imádkozzunk, hogy a kamionforgalom miatt mindez ne egy hétig tartson, valamint a "megyetábláig" tervezett útszakasz végre megkapja a mielőbbi felületcserét. Amit már nagyon várunk!
Egyszer volt,hol nem volt,a világvégén vagy még azon is túl volt egy hely,úgy hívták hogy Pocsolyafalva.Történt az,hogy egy napon terület urai,a nemes madarak/sasok,sólymok,vércsék/lecserélték a kacsaúsztató eddigi gazdáját,a gácsért.Sok bírálat érte a munkáját a kiskacsák oktatása miatt,és állítólag még az úsztató zavaros vízében is jól tudott halászni.Nem számított a kuvikok véleménye,nem tollasodhatott tovább.A biztonság kedvéért a tojót /aki örökölte fészkét/ a helyén hagyták.
VálaszTörlésAz új gácsér a régi tojó segítségével határozottan látott munkához.Látványos változtatásokat hozott a pocsolyában.Kisvártatva új az úsztatórendnek megfelelően új kacsák is érkeztek.Sokan szerettek volna tollasodni,és ezért bármire hajlandóak voltak.Lehetett is lubickolni,viribelni!És a rossz nyelvek szerint ebből még az új vezér se maradt ki...
Az idő múltával azonban egyre több lett a panaszos hang:hogy az új gácsér már a tiszta vízben se látja meg a képét,és hogy a helyi szegény kiskacsáktól akar sok magot beszedni,meg csupa ilyen-olyan igazságtalan felhangok.
A madarak azonban nem a hallásukról híresek.A fősas nem félve attól,hogy a balanszt őt is magával ránthatja,kitartott a hűséges szárnyasa mellett.Mint ahogy Pocsolyaországban egyébként is járja.
:D :D :D
Törlés