REDEMPTIO emléknap Kunszentmiklóson

Kunszentmiklóson május 6-7-8. napján rendezik meg a Redemptio (ejtsd. redempció) emléknapot, mely a kunok számára rendkívül fontos esemény.

2014-ben egyhangúlag elfogadta az Országgyűlés azt a határozatot, amely május 6-át, a Jászkun Hármas Kerület önmegváltását, a Redemptio-t lehetővé tevő diploma Mária Terézia általi aláírásának napját, emléknappá nyilvánította.

A Redemptio-ról bővebben:

A török kiűzését követően a bécsi udvar fegyverrel meghódított területnek tekintette Magyarországot és úgy gondolta, hogy a fegyveres hódítás jogán szabadon rendelkezhet vele . A császári kincstár üres lévén, Bécsben elhatározták a korona uralma alá került ún . új szerzeményű területek pénzzé tételét. Mivel IV. Béla király óta a Jászság, a Kiskunság és a Nagykunság a magyar szent koron a tulajdonát képezte, így ezen területek is az eladandó jószágok sorába kerültek . 1699-ben megbízták Pentz János egri kamarai prefektust, hogy járja be és értékelje fel a Jászkunságot . A Jászkun Hármas Kerület értékét 700.000 rajnai aranyforintban állapította meg, de a tárgyalások során a vételárat 500 .000 forintra szállították le. 1702 . március 22-én I. Lipót császár 500 .000 rhénes forintért eladta a Jászkunságot a Német Lovagrendnek, akinek nagymestere ebben az időben Ferenc Lajos herceg volt, Lipót császár közeli rokona . Még ugyanezen év májusában a kor szokásainak megfelelően mind három kerületben meg is történt az új, idegen földesúr beiktatása. Az eladás ellen általános volt a tiltakozás mind az országgyűlés, mind a nádor, mind pedig a Hármas Kerület lakossága részéről, de mind hiábavaló volt. Így a jászok és a kunok sorsa közel fél évszázadra megpecsételődött, jobbágysorba kerültek, elveszítve korábbi kiváltságaikat és szabadságukat . A jászok és a kunok rendkívüli erőfeszítéseket tettek jogtalanul elvett szabadságuk és kiváltságaik visszaszerzésére . Közben zajlott a Rákóczi szabadságharc is, amelyhez a jászkunok elsőként csatlakoztak, elsősorban hazafiúi érzületből, de annak győzelmétől remélték sorsuk jobbra fordulását is. A szabadságharc elveszett, így a kiváltságokat sem sikerült visszaszerezniük. Az 1711-ben Szatmárban megkötött békefeltételek 5. pontjában szerepelt a Jászkunság visszaváltása . A jászok és a kunok folyamatos tárgyalások eredményeként elérték, hogy zálogformára változtatták az eredendően jogtalan eladást. 1715-ben a Német Lovagrend kijelentette, hogy lemond az örökvételi jogról, a Jászkunság tulajdonjogáról, ha visszakapja az érte kifizetett 500.000 aranyforintot. A jászok és a kunok először abban reménykedtek, hogy az ország majd kifizeti a kért összeget, de ez nem történt meg, így 1723-ban már azt tervezik, hogy a váltságösszeg felét kifizetik maguk, de a másik felét a király biztosítsa. 1731-ben a Pesten építendő invalidus vagyis rokkant katonák kórházára összegyűlt pénzalapból az Udvari Kamara végül is kifizette a Német Lovagrendet, de mindez csupán az t jelentette, hogy a Jászkunság földesurat cserélt. Továbbra is hatalmas adóterhek é s megaláztatások sújtották a jászokat és a kunokat, akik továbbra is kitartóan arra törekedtek , hogy az új földesúrtól is megszabaduljanak. 1744. december 24-én, a Jászkun Kerületek kapitányai, esküdtjei és lakosai nevében Jászberényből keltezve egy kérvényt adtak be a Helytartó Tanácshoz, amelyben ajánlkoztak a pesti Invalidus Háznak az 500 .000 forintot kifizetni, ha annak fejében a nádori bíráskodás alá és kiváltságaikba visszahelyeztetnek, s ha régi kegyúri- és pallosjogokban is megerősítést nyernek. Mivel a Habsburgok ebben az időben éppen háborúba keveredtek Frigyes poros z választófejedelemmel, s a háborúhoz sok pénz és katona kellett, ezért Mária Terézia kegyese n megengedte, hogy a jászkunok visszaszerezzék régi szabadságukat. Az anyagiakon túl még ezer lovas katonát is ki kellett állítaniuk a királynő szolgálatában. Ez volt a híres jászkun huszárezred.

A redemptios ügyek intézésére mindhárom kerület megbízta egy-egy jeles képviselőjét, hogy szorgalmazza annak véghezvitelét. A Jászságot Horváth János, a Hármas Kerület főnótáriusa, a Kiskunságot Nánássy János volt kapitány, a Nagykunságot pedig a karcagi Varró István, a város nótáriusa képviselte. Eredményes tárgyalásaik után 1745. május 6-án Mária Terézia aláírta a diplomát, amelyben visszaadta a jászoknak és a kunoknak korábbi privilégiumait és szabadságjogát. Jóllehet a redemptio óriási anyagi teherrel járt, mégis nagy örömet okozott a Jászkunságban. A visszaváltás összegének kifizetésére hatalmas gyűjtés indult, óriási kölcsönöket vettek fel. Végül is összegyűlt az a hatalmas summa, amely kamattal 580 000 rhénesi, vagyis rajnai aranyforintot tett ki. A redemptiot követően a Jászkunság társadalmi és gazdasági életében soha nem látott fellendülés indult meg. A redemptio új jogrendet, földtulajdont és társadalmi berendezkedést eredményezett. Általa a Jászkun Hármas Kerületek a szabad királyi városokhoz hasonló jogokat kaptak. A jászkunok gazdasági autonómiája országos viszonylatban is egyedülállónak minősült. A redemptio által nyújtott előnyök teret engedtek a mezővárosok és a redemptusok korai polgárosulásának, sajátos parasztpolgári fejlődésének is, amely az élet minden területén éreztette hatását. A redemptio rendkívüli jelentőségű volt a jászok és a kunok életében társadalmilag és gazdaságilag egyaránt. S mindezen túl még szorosabb kötelékbe fonta a Három Kerületet é s megerősítette az itt élők öntudatát.

A jászok és a kunok a redemptus diploma aláírásának emléknapját ma is a legnagyobb ünnepeik között tartják számon. A redemptio a szülőföldszeretetet, a gazdasági szabadságharc eszközeivel a szabadság visszaszerzése érdekében történő példás összefogást, tartást, becsületet jelent, nemcsak az utódok, hanem valamennyi magyar számára. (forrás: kormany.hu)