Mindenki csináljon még egy gyermeket!

Mindenki csináljon még egy gyermeket! – szólhatna a felkiáltás. Igen ám, de ennél sokkal több kell!

A minap a helyi Bakér mente újságban, dr. Horváth Laci barátom cikkét olvastam, melyben felhívja a figyelmet egy nagyon is létező problémára, mely szerint a lakosság lélekszáma folyamatosan csökken. Olyannyira, hogy szeretett városunk polgárainak száma, az elmúlt 14 röpke év alatt, a 9055-ről, 8334 főre csökkent. Ez szám szerint 8%-os csökkenést jelent. Ami borzasztó…

Arról is említést tesz a cikkében, hogy a környező települések lélekszáma is csökken ugyan, igaz, ott az átlag „csak” 5,6%. A környékünkön a sereghajtó Kunadacs, a maga 14%-os arányával, de mivel ez nem vigasztal minket, térjünk csak vissza a magunk hétszázhuszonegy fős csökkenéséhez, mert engem ez érdekel, még akkor is, ha a cikkben is megemlítik, hogy ez a csökkenés lassulni látszik.

Az elhalálozások általi lakosságcsökkenéssel most nem kívánunk foglalkozni és azt is tudom, nem lehet azt mondani, hogy csak ez lenne a probléma forrása, mégis a kérdést, most csak a fiatalság elvándorlásának oldaláról közelíteném meg.
Kérem szépen a következő kérdések merültek fel bennem, és mivel a kérdések ártatlanok, a válaszok pedig árulkodóak lehetnek, ezért fel is teszem őket, mindenki válaszolja meg azokat, a saját belátása szerint, a válaszok pedig beszéljenek helyettem.  Íme, a kérdések:

• Tudom szép dolog a főtér, a csatorna, a gimnázium, de élhetőbb lett ettől a város? Vagy kérdezhetném úgy is, mit teszünk mi azért, hogy a fiatalok egy élhetőbb városban élhessenek, ezért pedig helyben maradjanak?  

• Számíthat-e egy fiatal, aki vállalkozásra adja a fejét, az önkormányzatra, a helyi cégekre, a lakosságra, vagy inkább dafke másutt vásárolunk, másnál szolgáltatunk, csak neki se menjen jobban?

• Az önkormányzat mennyire igyekszik a fiatalok igényeit szem előtt tartva dolgozni, egyáltalán érdekli-e a véleményük, mennyire támaszkodik arra? Informálódik-e arról?
• Mire számíthat egy helyi fiatal, ha tehetséges? Egyáltalán az önkormányzat kutatja-e a tehetségeket valamilyen formában? (A Kiskunság szépe versenyt leszámítva. :) )
• Mit tehet egy fiatal, ha építkezni nem tud, de mégis családot alapítana? Igénybe veheti az önkormányzati lakásokat, kap-e 1 forintért telket, mint számos más településen, vagy mily módon tudja, egyáltalán akarja-e a városvezetés segíteni, az ezzel a problémával küzdőket?
• A rendezvényeken mennyire vesznek részt a helyi fiatalok?
• És végül az utolsó kérdésem, a helyi közéletben, hány év az átlagéletkor?

Úgy gondolom, hogy az őszinte (!) válaszokból  mindenki kiolvashatja, milyen indíttatásból mennek el valójában a fiataljaink a városból.

Ne legyünk álszentek, tudjuk, hogy nem csak a helyi ügyekkel szembesülnek, nem csak annak okozata, amely alapján az elhatározást meghozzák. De igenis nagyon fontos kérdés az, hogy mi mivel igyekszünk segíteni az érvényesülésüket, pályájuk kezdetén. Ellopjuk a jövőjüket, vagy segítjük azt minden lehetséges eszközünkkel, kapcsolatunkkal. Itt pedig ez a kérdés, nem más.

Örömmel olvastam a Bakér mentében Laci sorait, mégpedig azért, mert vette a fáradtságot és érdekelte a kérdés: mi lesz holnap?

A mindenki csináljon még egy gyermeket! - jelmondat kissé bohó lehet, de igazi megoldást még az sem nyújthatna. Lehet, előbb orvosolni kellene a saját mentalitásunkat, csak azután lehet szó minden másról?

De mint ahogy a Horváth Laci, úgy: „Én sem tudom. Én is csak kérdezem…”